5. rész

sziasztook! Tudom, hogy utáltok, hogy megint ilyen rövid, de most tényleg azt tudom mondani, hogy hamar hozom a következőt!
Remélem tetszik, ez most talán cukibb, vagy nem tudom. :D
Jó olvasást, komizzatok!


Zayn

Először imponált nekem a gondolat, hogy Niall engem hív fel, ha szexelni akar, de aztán rögtön rájöttem, hogy full részegen van valahol, lehet tök egyedül. Ki tudja, lehet, valaki kirabolja? Vagy megerőszakolja? Ahogy itt cscsevegett nekem a telefonba, nem úgy tűnt, mint aki tudna bármi ellen is ellenkezni.

-Sz-szerinted?-kacagott bele a telefonba, de fogalmam sem volt, hogy miről beszélt eddig, de megúsztam a válaszadást, mert már beszélt is tovább.

-Történt valami?-kérdezte Simon, mire felmutattam a mutatóujjam, hogy várjon.

-Niall! Hé, hé! Figyelj ide!-kértem, és megvártam, amíg valamilyen szinten lenyugszik. Csak reménykedhettem, hogy tud még egy picit gondolkodni –Hol vagy? Melyik szórakozóhelyen? –magamban könyörögve vártam a választ, amit kicsit késve, de megkaptam.

-Öhm… azt hiszeem… -kezdett el motyogni, de aztán rögtön elkalandozott –Jaj, itt akartalak megdugni! Ah, de jó is lett volna! –beszélt tovább magában, de nekem nem kellett ennél több, hogy tudjam, hol van. Ahol először találkoztunk.

-Figyelj! Ne menj el onnan, rendben? –kértem, mire hümmögést kaptam válaszul, majd kinyomva Simonra néztem.

-Mi történt? –érdeklődött kíváncsian.

-Egyik ismerősöm full részeg, és össze kéne szednem. De van egy aprócska gond. Nem kocsival jöttem –mosolyogtam teljesen ártatlanul, és reménykedhettem, hogy bejönnek a nagy őzike szemeim.

-Vigyelek el? –meresztett rám nagy szemeket, majd mikor biccentettem egy aprót, akkor halványan elmosolyodott –Végülis miért ne? Nincs dolgom.

-Úristen! Köszönöm! –vigyorodtam el.

Öt perc múlva már az utcákat szeltük, miközben SMS-t írtam Zack-nek, hogy ne keressen, mire azt válaszolta, hogy ő is épp most indult haza.

Mikor a szórakozóhely elé értünk kipattantam kocsiból, majd Simonnal a nyomomban mentem be a fülledt, izzadság és alkohol szagú óriási terembe, ami tele volt illuminált állapotú emberekkel.

-Hogy néz ki a haverod? –kérdezte hangosan Simon.

-Szőke, kék szemű, talán egy fél fejjel alacsonyabb nálam, és korombeli –mondtam el azt, amit a Szöszkéről meg tudtam állapítani az első és egyetlen találkozásunkkor. Szétváltunk, így kevesebb idő alatt, több részét tudtuk átnézni az épületnek. Már vagy húsz perce keresgéltünk, és már kezdtem feladni, amikor is meghallottam egy nevetést, ami annyira furcsa és vicces volt, hogy nem lehetett csakúgy elmenni mellette. Odafordultam, ahonnan a kacajt hallottam, és nagy meglepetésemre egy szőke buksit véltem felfedezni. Sietve indultam el felé, és megfordítottam. Feltételezésem beigazolódott, Niall vidám tekintete nézett rám vissza.

-Sziijjjaaaa Zaaayn!! –csimpaszkodott rögtön bele karomba.

-Na, gyere szépen, haza megyünk! –kezdtem el kifelé vonszolni, de ő lecövekelt. –Niall, ne hülyéskedj!–szóltam rá, de nem hatottam meg, továbbra is makacsul egy helyben állt.

-De Haaaarrrreeeyyyy! –mutogatott egy irányba, a háta mögé, mint valami őrült. Nem tudtam mit kezdeni vele, nem értettem ki az a „Harrreeeyyy”, és hogy mire akarja felhívni a figyelmem.

-Ki az a Harry? –kérdeztem tőle nagyot sóhajtva, mert már haza akartam menni. Nem válaszolt, csak megragadta a csuklóm, és el kezdett húzni. Végül a mosdóknál lyukadtunk ki, ahova rögtön berángatott.

-Hé! –állítottam meg. –Nem gondolod komolyan, hogy dugni fogunk, mikor ilyen részeg vagy! –szóltam rá, mert nagyon úgy nézett ki, hogy a telefonbeszélgetésünk óta ezen jár az agya.

Ebben a pillanatban a férfi WC ajtaja kinyílt, és Simon jelent meg, amint egy barna hajú srácot támogat ki.

-Simon! –ugrottam oda, hogy a másik oldalról támasszam meg a eszméletvesztés szélén álló srácot.

-Ó, Zayn! –vett észre. –Az egyik fülkében hányt, és gondoltam kiviszem a levegőre, hogy kicsit jobban legyen, eléggé sápadtnak néz ki. –nézett a csukott szemmel nyöszörgő göndör fiúra.

-Haaarreeeyy! –csapódott neki Niall, mire mindent megértettem. Valószínűleg Harryvel jöttek bulizni, aztán a göndör hajú elment a mosdóba, és ezért hozott ide Niall, nem azért, hogy szexeljünk. Kicsit elszégyelltem magam, amiért rögtön azt gondoltam, hogy a Szöszkének állandóan ezen jár az agya, de hamar elhessegettem a gondolataim, és segítettem cipelni Harryt.

- Őt is visszük magunkkal. Nem hagyhatom itt, ha együtt buliztak –néztem Simonra, aki csak megrántotta a vállát, már amennyire tudta Harry karja alatt.

-Nekem mindegy, befér ő is –mosolygott.

Amint a kocsihoz értünk, Harryt beraktuk a hátsó ülésre, és mellé Niallt is betámogattam.

Nagyot szusszanva pattantam be az anyósülésre. Simon is mellettem termett, és már indultunk is. Végül kitaláltuk, hogy az a legjobb, ha mindenkit hozzám viszünk, hisz eléggé ki vannak ütve. Hátranézve észrevettem, hogy Niall is bealudt. Az ablaknak döntöttem a fejem, és zsebemből előhalászva a telefonom, kiderítettem az időt. 3:26. Jézusom. Pedig ma hamarabb terveztem lefeküdni. Sóhajtva bámultam ki az ablakon, és épp lecsukódott a szemem, mikor Simon megszólalt:

-Hé, megérkeztünk! –rázott meg egy picit, mire tőlem csak egy ásítást kapott válaszul.

Kiszállva kirángattuk a két alvó srácot, és becipeltük a házamba.

-Vigyük őket az emeletre, a hálóba –intéztem a szavaim Simon felé. Felcaplattunk a lépcsőn, és emiatt lihegve értünk be a szobámba. Leraktuk őket az ágyamra, majd elkezdtem mindkettőről lerángatni a szűk farmert, tapasztalatból tudom mennyire kényelmetlen abban aludni. Miután végeztem, Simon rájuk terítette a takarót, miközben óriásit ásított.

-Ha szeretnél, maradj nyugodtan te is –mosolyogtam rá. –A kanapén aludhatsz is –ajánlottam fel neki, ő pedig egy kis hezitálás után bólintott egyet.

-Most már megleszel? –Kérdezte félig lehunyt szemekkel. Biccentettem, mire ő elindult lefelé, gondolom a nappaliba. Kihúztam az ágy alá berakott matracot, ami azért van ott, ha valaki itt aludna nálam, de most én fogok rajta aludni. Bementem a szobámból nyíló fürdőbe, elintéztem a dolgaim, megmostam az arcom, majd boxerre vetkőzve eldőltem a matracon.

***

Furcsa hörgő hangokra ébredtem. Kellett pár pillanat, míg rájöttem, miért a földön vagyok, és ki az a két ember az ágyamon. Majd amikor az is leesett, hogy mik ezek a hangok, felpattanva néztem a fiúkra. Niall épp készülte telehányni az ágyam. Feltámogattam, majd a mosdóba vittem, ahol leültettem a WC kagyló elé. Öklendezve adta ki a gyomra tartalmát, miközben én simogattam a hátát, mert nekem ez kiskoromban mindig segített.

Pár perc múlva a csempének döntötte a hátát, és halkan szuszogott, csukott szemmel.

-Megvagy? –kérdeztem suttogva, mire apró bólogatást kaptam válaszul. Épp húztam volna le a WC tartalmát, amikor Niall hirtelen ellökött, és újra a kagyló felé hajolva kezdett el öklendezni. Nem lesz ez így jó. Nem kéne ennyit hánynia, ki fog száradni –gondolkodtam magamban, miközben ujjaimmal gerincén játszottam.

-Mo-most már… meg-megleszek –nyögte ki rekedt hangon, és ez rángatott ki a gondolataimból.

-Azért még maradjunk pár percig, jó? –beszéltem halkan, amire megint csak egy biccentéssel válaszolt, én pedig lehúztam a WC-t. Úgy nézett ki, nincs már semmi a Szöszi gyomrában, ezért a segítségemmel a mosdóhoz ment, ahol kimosta a száját. A tükörben vettem észre, hogy szegénynek a pólója is mocskos, lett, ezért miután ezt jeleztem neki is, lehúztam róla az anyagot, és ledobtam a padlóra.

A szobába visszaérve a szekrényből előhalásztam egy viszonylag nem olyan nagy pulcsit. Azért nem pólót, mert megizzadt, és szinte vacogott. Odanyújtottam neki, de nagy szemekkel nézett rám, így segítettem felrángatni rá. Így is nagy volt rá, az ujjai rálógtak a kézfejére, az alja pedig teljesen eltakarta a boxerét. Leültettem az ágy szélére.

-Hozok egy üveg vizet, hogy nehogy kiszáradj, rendben? –néztem a kék szemekbe, amik tompán csillogtak.

-Oké –válaszolt még mindig reszelős hangon. Leszaladtam a konyhába, persze csak halkan, mert tudtam, hogy Simon lent alszik a kanapén. Amikor meghallottam a mocorgást, és láttam egy alakot kirajzolódni, rájöttem, hogy ez nem sikerült.

-Mi történt? –dörzsölgette a szemét.

-Niall kihányta még a gyomrát is –húztam el a szám, majd már minden mindegy alapon felkapcsolva a lámpát kezdtem el keresni az ásványvizet. Simon jött utánam, és ő is ivott egy pohár vizet.

-Nem csodálkozom, eléggé kiütötték magukat –nézett rám nagy szemeivel, mire muszáj voltam elmosolyodni.

Végül egy helyett két üveggel tértem vissza a hálószobába. Niall viszont már nem az ágyon ölt, hanem a matracon feküdt összekucorodva. Odamásztam mellé, és az ásványvizeket letéve kezdtem el simogatni az arcát. Nyöszörögve fúrta még jobban a párnába magát.

-Niall! Muszáj innod, legalább pár kortyot! –suttogtam neki, mire nehezen, és morcosan, de kinyitotta a szemét. Segítettem neki felülni, majd a kezébe nyomta, a már kupak nélküli vizet. Lassan kortyolta, néha-néha megállva. Amikor megitta a felét, visszaadta. Leraktam a másik mellé a földre. Visszafordulva már csak azt láttam, hogy Niall újra magzatpózba húzza magát, és lehunyja szemeit. Nem volt szívem felküldeni az ágyra, ezért melléfeküdtem. Amint ezt megérezte a mellkasomba fúrta a fejét, én pedig hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Végül, kicsit akadozva, de köré tekertem a karjaim, és így hajtottam álomra a fejem.

***

-Áááá! –hallatott valaki mellettem hangos kiáltást, amit egy halk nyögés követett, mire rögtön felültem, és körbenéztem. Egy göndör kobakot láttam meg magam mellett, mire szemöldök ráncolva néztem fel az ágyra, ahol nem volt senki. Visszanézve Niallt sem láttam sehol, de valszeg, mert Harry rajta feküdt. Szóval Harry síkitott, és Niall nyöszörgött a súly alatt.

- Mi a fene? –nézett körbe a barna hajú. –Te meg kivagy? És én hol vagyok? –rémült meg.

-Nyugi! Zayn vagyok, és az én házamban vagy! Tegnap együtt buliztatok Niall-lel, aki full részegen felhívott, emiatt odamentem, és hazahoztalak titeket, mert leittátok magatokat a sárga földig –magyaráztam meg neki, mire kezdett derengeni neki valami.

-Értem. Ez esetben, köszi! –mosolyodott el aranyosan, mert szemeit becsukta, és így teljesen elvesztek a nevető ráncai között. –Én Harry vagyok! –mutatkozott be ő is, én meg nem közöltem vele, hogy már tudom.

-Okés, minden szép és jó. Most már leszállnál rólam? –szólt a Szöszi tompított hangon a göndör alól.

-Bocsi –mosolygott tovább. Ez a srác csupa vidámság.

-Gyertek, reggelizünk! –dobtam fel az ötletet, aminek mindketten örültek.

-De előbb kérünk fejfájás csillapítót! –jelezte Niall, hogy ne felejtsem el, teljesen másnaposok.

Lent a nappaliban egy ébredező Simont találtunk.

-Srácok, ő Simon. Simon, ők itt, Niall és Harry, most már józanon –kuncogtam fel a végén.

A konyhában előkaptam négy tányért, és elkezdtem pirítósokat nyártani, mert az a legjobb másnapos reggeli. A többiek addig az asztalnál ülve próbáltak ébren maradni, amin magamban jött nevettem, de én sem voltam jobb állapotban.

-Csak álmodtam, vagy tényleg telerókáztam a WC-t? –ráncolta a szemöldökét a Szöszi, mire elvigyorodtam, és felé fordultam.

-Sajnos, tényleg széthánytad a WC-m –nevettem el magam, mire elpirulva a kezébe temette az arcát. Hol van az a srác, aki az első találkozásunkkor meg akart dugni? Aki azokon a videókon szerepel, amiket küldözget nekem? Mintha egy teljesen másik személyiség lenne.

-Sajnálom –lesett ki ujjai közül rám, mire csak legyintettem, majd a kész pirítósokat eléjük raktam, és én is leültem, hogy belekezdjek reggelimbe.